Fröccs-skót kopasz pasival megmaradt a viber kommunikáció, elsősorban az edzéseinket beszéltük meg (kicsikét miatta is másoltam át magam az endomondoról a strava-ra is, de egyelőre bizonyos dolgai és statisztikái miatt egyébként is jobban tetszik).
Időnként zenéről társalogtunk.
Kérdezte azt is, hogy mit csinálok hétvégén. Azt tudtam, hogy lesz egy rövid-hosszú futás, és egy Rúzsa Magdi koncert, amire nem az előadó miatt (a hangját és egyéniségét szeretem, de a zenéjét nem igazán), hanem a biatorbágyi kirándulós randin összeszedett csajok társasága miatt mentem.
A rövid-hosszú futást (csak 14,5 kilométer, viszont a tervtől eltérően mégiscsak belepakoltam a szelíd, de hosszú Ringló emelkedőt és a rövidebb, de annál szemetebb Tordai-Tegzes tüdőkiköpőt) szombat délelőtt letudtam, aztán este a koncertet is.
Vasárnap egész korán reggel elkezdtünk beszélgetni, főleg zenékről, és az lett a konklúzió, hogy ragadjak hegedűt, és menjek át hozzá zenélni.
Hát ööö...
Mondanom se kell, az, hogy egy jóformán idegen pasi lakására felugorjak vasárnap délelőtt, határozottan túl van a komfortzónámon.
Ugyanakkor legalább valami teljesen rendhagyó dolog.
Nem beszélve arról, hogy amióta a zongorám megvan, szegény hegedűmet elő se vettem, ott árválkodik a tokjában.
Szóval "Mit veszíthetek?" alapon átmentem hozzá.
Valóban csak zenéltünk, inkább kevesebb, mint több sikerrel (ő kottát olvasni nem igazán tud, én viszont improvizálni nem), hol gitáron, hol zongorán próbált kísérni, vagy próbáltam meg én rájátszani. Amúgy a maga majdnem autodidakta módján szerintem nagyon ügyes.
A fura - lehet, hogy tényleg van valamilyen beütése - dolgai folytatódtak például ott, hogy egyszer sem kérdezte meg, kérek-e valamit inni, csak már szinte a legvégén. Persze tudom, hogy néma gyereknek, de őszintén szólva tök kíváncsi voltam, hogy magától eszébe jut-e. Meg kellett várni ehhez, hogy ő is megszomjazzon.
Ami jó volt, hogy nem nyomult rám, azt nem is szerettem volna. Jópofa fiú, van benne valami érdekes, de nem érzem, hogy én most tényleg bármit is szeretnék tőle. A legvégén megkérdezte, hogy átölelhet-e, mert úgy örül neki, hogy átjöttem. Mondtam, hogy ok. Ez tulajdonképpen tök kedves volt. Más nem történt. Nem tudom, hogy azért-e, mert megérezte, hogy én nem szeretném, vagy csak mert ő se szeretett volna. Bár viszonylag sokat bókol, még most is úgy érzem, hogy én bejövök neki.
Aztán elkísért a villamosig, ő ment bevásárolni magának ebédre, én mentem haza magamhoz a betervezett vörös pesztós spagettimhez, fel se merült, hogy a napot közösen folytatnánk.
Kicsit később megint volt egy kicsit szexuális célzatú viber üzenet, aminek nem örültem, válaszolás helyett inkább el is mentem egy délutáni sziesztára (előző éjjel ritka szarul aludtam fejfájás miatt), és később se éreztem ingerenciát arra, hogy írjak neki. Úgy érzem, nem lenne korrekt húzni bármivel is.
Úgyhogy tegnap (hétfőn) nem is váltottunk semmilyen üzenetet, mert ő se írt.
Ma viszont, miután totál felhúztam magam azon, hogy valami miatt nem tudom szinkronizálni a számítógépemmel a futóórámat, és így nem tudtam feltölteni a ma hajnali futásomat (most meg a változatosság kedvéért a hőség miatt nem tudok aludni), mégiscsak írtam neki. Pár üzenetet váltottunk csak.
Menet közben lenne egy-két érdeklődő a másik társkeresőn, csak valahogy nehezen tudok egyszerre több fele figyelni, nem beszélve arról, hogy baromi nehéz ennyi futás mellett kilogisztikázni a randikat.
Úgyhogy egyelőre húzom az időt.
Nyilván más lenne, ha valaki annyira nagyon szimpatikus lenne, de ilyen nincs.
Egy színházi világító srác van, aki legalább vicces kicsit, esetleg majd vele összefutok, csak tényleg lövésem sincs, hogy mikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése