Új posztban, mert az előző a bemásolásoktól formázhatatlanná és szerkeszthetetlenné vált.
Szóval igen, biztos hibás vagyok, hogy a zenei válaszhoz nem írtam PLUSZBAN hozzá, hogy ettől függetlenül persze ismerkedhetünk. De úgy gondolom, hogy a megsértődés helyett nyugodtan visszakérdezhetett volna, hogy "Ó, de kár. Mert te milyen zenéket szeretsz?"
vagy "Hát akkor lehet, hogy a zenében nem egyezik az ízlésünk, ahogy írtad, ízlések és pofonok. Esetleg feltérképezhetjük, hogy mi az, amiben ugyanazt szeretjük?"
Vagy ezermillió féle válasz.
Vagy nincs válasz.
Ehelyett megsértődik.
És én TÉNYLEG ezt az egészet még csak zenei eszmecserének fogtam fel, hiszen másról nem volt szó, és a sorok között nem hiszem, hogy feltétlenül olvasnom kell.
Aztán onnantól, hogy én őszintén a legjobbakat kívánom neki, ő meg elkezd vagdalkozni, az már tényleg megmagyarázhatatlan.
Kár, hogy nem fogadtam rá nagy összegben, de BIZTOS VOLTAM BENNE, hogy övé kell, hogy legyen az utolsó szó. A zenekaros agykárosult ebben (is) pont ugyanilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése