UB

Sose voltam még UB-n, de valami miatt nem is jutott soha eszembe, hogy vágyjak rá.
Mindenesetre így, hogy  a volt kolléganőm nevezett, gondoltam, megnézem magamnak.
Az biztos, hogy egy élmény, de azért sok dolgot - ha megyek még valamikor - máshogy kell csinálni.

- Szerdán még beteg voltam, aztán utána szerencsére meggyógyultam, de kicsit legyengültem, pénteken ettem először normálisan. Nagyon keveset aludtam a héten (keddről szerdára alig, szerdáról csütörtökre okés, de csütörtökről péntekre és péntekről szombatra is csak négy vagy max öt órákat), péntek este még koncert is volt, ami után nem tudtam normálisan lepörgetni magam. Szóval eleve fáradtan mentem neki.
- Annyira örültem, hogy már jó a gyomrom, hogy kicsit össze-vissza ettem és ittam az egész verseny során. Sörözgettem, fröccsözgettem, gulyásleves, bolognai...erre máskor jobban oda kell figyelni
- Az első futásom maga volt az álom (Vászoly-Dörgicse-Akali(fornia), összesen 8.7 km). Előzetesen durva kaptatókra készültem, ehhez képest éppen csak egy icipici emelkedő volt Vászoly után, onnantól egy kellemes lejtőn kellett csak lecsorogni (K)Akaliba. Öt perces és még gyorsabb kilométereim is voltak úgy, hogy közben néha meg is álltam fotózni, de hát itt tényleg magától ment. Ráadásul abban is mázlim volt, hogy majdnem vihar lett, és így nagyon sokáig mellőzhettem a tűző napsütést (de az ég végül nem szakadt le).

- Megint voltak J-emlékek (bájdövéj, tegnap végül jelentkezett az elmaradt szülinapi köszöntés miatt..), de egy csomószor már nem az jutott először eszembe, hogy itt és itt mi volt vele, hanem hogy itt és itt mit futottunk vagy csináltunk a BSZM-en márciusban. Kicsit azt hiszem, az UB-s csapattársaimnak is túl sokat hivatkoztam a BSZM-re, ez valószínűleg idegesítő lehetett. Egyébként mikor Badacsonyból kisbuszoztunk, kicsit lecsuktam a szemem, hogy pihentessem, és mire kinyitottam, már Tördemicnél voltunk, Lábdihegy kimaradt :)

- Berényben vacsorára csak kis adag bolognait és egy sört kértem, a kajának a harmadát se ettem meg, de amikor aztán pár óra múlva futni kellett, picit éreztem. Annyira azért nem volt zavaró.
- Nem volt jó futócipőm. A kétéves töri a lábam a bütykömnél, ezért az ezeréveset vittem magammal, de az meg már nem csillapít, nagyon csattogtam vele a betonon. Ma megyek boltba, remélem, kapok valami jót.
- A második futásom (Balatonfenyves - Bélatelep - Fonyód - Balatonboglár, összesen 16.1 km) valamikor este tíz körül nem esett jól. Nem bíztam el magam az első futásom után, tudtam, hogy abban a gravitáció segített, de azért azt hittem, az öt és fél perces ezreket könnyedén tudom tartani, idén már olyan sokat futottam, és ha kicsit a komfortzóna felett futok, akkor akár egy 5:10 és 5:20 közötti tempót is össze tudok hozni. Hát nem sikerült. Az első tíz kilométeren még ment 5:20 körül, de utána mintha kőből lettek volna a lábaim. Nem is frissítettem közben, mert nem jó helyeken voltak a frissítők, de mondjuk szomjasnak csak az utolsó egy-két kilométeren éreztem magam. 5:30 felé nem lassultam, de rettenetesen nehezen tudtam tartani a tempót, és az utolsó kilométeren semennyit se tudtam hajrázni, sőt. Pedig nekem még itt is mázlim volt, hogy éjfél előtt futhattam. Már rég lement a nap, de még nagyon meleg, fülledt idő volt, a fejlámpám pántjáról csorgott az izzadtság a szemembe. Volt pár kilométer az elején, amikor két biciklis kísérő elég idegesítően szinte pont az én tempóban kavargált előttem....előzni nem akartam, mert nem voltam gyorsabb náluk, de volt, hogy mégis belehúztam inkább, bármennyire sokat kivesz a tempóváltás, mert annyira zavaróak voltak. Viszont voltak nagyon cuki futók, akikkel jól megbiztattuk egymást.
Amikor Fonyódra értem, kb. akkor voltam a felénél, és próbáltam emlékezni arra, hogy a BSZM-en azt a szakaszt már lefutottam, akkor Szemestől, de ezúttal csak Boglárig kell elfutnom. De aztán nem tudtam erőt meríteni ebből, mert másik irányba futottam, és mert a sötétben annyira más volt minden. Elfáradtam, na. Boglárban gyorsan átöltöztem, de a sportmelltartómat nem vettem át, és ezért nagyon sokáig fáztam. Iszonyú nyár van már hetek óta (a füredi fm-nél kezdte), de éjjel még érződik, hogy ez még igazából elvileg csak tavasz lenne.
- Innentől olyan kómás és szürreális volt az egész. Páran tudtak aludni a kisbuszban, nekem az nem sikerült. A következő két váltásra kiszálltam drukkolni meg toj-tojozni (Balatonlellén és Földváron), de az utolsónál Siófokon inkább a buszban maradtam, már tényleg csak azt vártam, hogy fusson be az utolsó emberünk Aligán. Annak azért volt hangulata, ahogy fél ötkor együtt bementünk a célba, még ha az egészet valami hihetetlen kimerültség ködfátylán keresztül is érzékeltem. A legtöbb csapat már világosban fut be, de a mi szervezőink valahogy kibuliztak egy korai rajtot (szombat 7:10) - emiatt én nem tudtam az egészen ott lenni, mert sehogy se tudtam volna megoldani, hogy olyan korán leérjek szombaton úgy, hogy előző este nekünk még koncertünk volt, ezért csak Alsóörsnél csatlakoztam a többiekhez. Viszont így meg vasárnap már reggel hétre hazaértem, és onnan az egész napot át tudtam kómázni.
- Jó volt a csapat, nagyon gondoskodók voltak a szervezők, de én - valószínűleg a fáradtság miatt- sokszor nem éreztem, hogy önmagam tudnék lenni egy túlnyomórészt ismeretlen emberekből álló bandában (ez nem mindig okoz gondot).

Összességében hatalmas élmény volt, örültem, hogy lehetőségem volt kipróbálni az UB-t. Talán megyek még, ha sikerül valakikkel nevezni, talán egy kicsit kevesebb fős csapattal, hogy több szakaszt futhassak (bár akkor el kellene fogadnom, hogy lassabb leszek).
A BSZM nekem kicsit jobban tetszett, valószínűleg, mert ott a csajokkal nagyon megtaláltuk a hangot, és mert ott négy napig tart az élmény, este szabad programokkal és ágyban alvással.
Viszont itt meg iszonyú menő egy nap alatt megcsinálni a kört, ráadásul a plusz távok, amik benne vannak (Vászoly és Köveskál környéke, meg hogy Badacsonynál a Római úton megy), azok nagyon gyönyörűek. A huszonórás nem alvást viszont nagyon nehezen kezelem, de erre előre lehetett számítani és lélekben készülni...
Nővéreméknek valahogy úgy megoldották a logisztikát (kilencen futottak, három autóval, és olyan sofőrökkel, akik nem is futottak), hogy ő még aludni is tudott pár órát egy szálláson közben. Zenekarostársam is csövezett valahol a fűben, hálózsákkal.
Szóval azért ki lehet találni ezt-azt, de a lényeg az, hogy nagyon jól tettem, hogy a hétfőt és keddet kivettem szabinak.

Az egyéni UB-seket nem értem, Szerintem az beteg. Mondjuk most extra sokan feladták, nagyon nagy volt a hőség...

És akkor egy kicsi trappolás a jó kis lejtős, önbizalomnövelő szakaszról: