Túrarandi 2.0

Becsajoztam.
Ráadásul négyet szedtem össze!

Reggel elindultam a busz pályaudvarra, hogy részt vegyek a last minute jelentkezős második túrarandimon. A buszon rögtön velem szemben megláttam Ő-t...na jó, nem leszek nagyon bunkó. Csak kicsit. Ez a pasi szegény nagyon gáz. Keményen túlsúlyos, meg valami fura rángásai is vannak, már a múltkori túrán is izgulni kellett érte, hogy egy kicsit is meredekebb lejtőn le tud-e jönni. De kitartását becsülöm. Annak meg örültem, hogy így nem kellett lesnem, hogy hol kell leszállni.
Biatorbágyon egy cukrászdában találkoztunk, ahol kiderült, hogy a hét bejelentkezett lányból csak öt jött el, kilenc pasi mellé. A másik négy lány mind nagyon szimpatikus volt már elsőre is.
A túravezető is, ő ugyanaz volt, mint múltkor.
Pasi egy se tetszett.
A kövér szerencsétlen mellett még egy magas, néma fiú, meg egy alacsony mosolygósabb is ismerősek voltak a múltkori túráról.
Mivel ilyen kevés lány volt, ezért minket nem osztottak ezúttal párokba, és hol kettő, hol egy pasival kellett a szokásos feladatokat és játékokat csinálni.
Ezúttal szerencsére valahogy jobb volt a játék-kötetlen séta arány, összességében is többet mentünk.
Ráadásul olyan útvonalakon, ahol én még sose jártam (vagy olyan rég, hogy nem emlékszem rá). A Nyakas-szikla kifejezetten bejött. Ott egyébként épp egy konkurens cég randis túracsapatával sikerült összefutni, ez elég jópofa volt, ahogy sandítottunk át a másik csapat "felhozatalára", hogy ott esetleg jobban jártunk volna (egyébként valószínűleg tök mindegy lett volna, a mienken legalább biztos, hogy jó fejek voltak a csajok).

Ami még vicces volt, hogy ugye múlt héten elutasítottam a fizetős iroda randi ajánlatát, mert a pasi kép alapján nem tetszett. De azért ott motoszkált, hogy lehet, hogy nagyon jó fej, csak hát kettesben nem akartam vele találkozni. Ez a pasi is eljött (pedig ez egy másik cég)! És élőben még sokkal gázabb volt, mint a képen, a hatalmas pocakjával és öreges arcával, de nem is ez volt a fő gond, hanem hogy borzasztóan rémes stílusa volt. Amikor valaki úgy vezeti fel magát, hogy "humorosan én azt találtam ki erre" - nem, bazmeg, azt majd mi eldöntjük, hogy humoros volt-e, vagy sem (nem).
Úgyhogy iszonyúan örülök, hogy nem éreztem kényszerítve magam, hogy belemenjek egy kettes randiba vele, mert így, hogy végül társaságban láttam, nem volt gond, nem kellett vele túl sokat értekeznem, de ha kettesben kellett volna vele találkozni, az szörnyű lett volna.
Azért ez a fizetős iroda nem tudom, hogy gondolja, hogy ilyeneket ajánl...persze ha nincs jobb...valószínűleg ablakon kidobott pénz volt, de minden esélyt meg akartam adni magamnak.

Kicsit elkeseredtem megint, hogy nekem nem lesz már sose pasim, pláne időben ahhoz, hogy gyerekem legyen. Ha megbékélek valamennyire a munkámmal, lehet, hogy egy év múlva elindítok egy örökbefogadást.
Nem tudom még, hogy tényleg lenne-e erő bennem ahhoz, hogy egy szerencsétlen roma gyereket  (vsz olyat kapnék, ha egyáltalán valamikor is kapnék gyereket egyedülállóként) egyedül felneveljek, de...az, hogy sose legyek anya, az a gondolat egyszerűen elviselhetetlen.

A legelső beosztásnál egy nálam jóval alacsonyabb, kopasz, elég kedves fiúval voltam. Nem fogott meg sajnos semmivel, de legalább irritáló se volt. A végén, amikor elég sok kötetlen séta maradt, akkor megint hozzám csapódott, és még beszélgettünk. Valószínűleg ő be is jelölt engem, de én őt nem. Helyes, aranyos, de humort nem tudtam felfedezni, se az egy hullámhossz minimális morzsáját (a fizetős iroda alacsony pasijánál azért így is jobb volt, mert vele legalább lehetett beszélgetni).

Úgyhogy megint nem jelöltem senkit, viszont a csajokkal aztán e-mailcímet és telefonszámot cseréltünk. Az egyikük elvitt kocsival, és ott hárman még megbeszéltük, hogy ők se jelöltek senkit, és hogy hihetetlen, mekkora különbség volt a lányok és a fiúk színvonala között, sajnos. Én néha még azt hiszem, hogy lehet, hogy én pozicionálom túl magasra magam, de...azért objektíven is...a lányok tényleg jól karban tartottak, sportosak, csinosak voltak. A pasik nagy része elhízott, pocakos. Volt vékony srác, még talán külsőre a legjobb lett volna, de vele túl sok erőfeszítésembe került, hogy ne süllyedjünk folyton mély hallgatásba.
A lányokkal megbeszéltük, hogy a bicajosra majd elmegyünk.