Nem tudom, mióta csinálom ezt a rettenetes "játékot", de szerintem már gyerekként elkezdtem. Azt, hogy miért csinálom, végképp nem értem.
A lehetetlen döntés ez, amikor úgy képzeltem, hogy Isten (már ha van) vagy ezt adja meg, vagy azt.
És nekem döntenem kell, hogy akkor melyiket kérem jobban, és hogy melyikről mondok le.
Olyan ügyesen csinálom, hogy totál borzasztó az egész, még akkor is, ha közben pontosan tudom, hogy ez hülyeség, csak az én fejemben van, és hogy ez nem így működik, és hogy nyilvánvalóan szó sincs semmilyen választásról.
Most például a legutolsó: vagy nekem lehet gyerekem, vagy a Nagybátyám gyógyul meg.
Ha van Isten, egyrészt nem hoz ilyen döntési helyzetbe (mint ahogy semmilyen döntési helyzetben nem is vagyok), nincs választásom, kérhetek egyszerre kettőt, és rohadtul nem lehet borítékolni, hogy akár egyik, akár a másik valóra fog-e válni.
Lehet, hogy nem lesz gyerekem soha, és a kedvenc nagybátyám se jön vissza.
Lehet, hogy a nagybátyám meggyógyul, nekem meg sose lesz gyerekem.
Lehet, hogy lesz gyerekem, de a nagybátyámnak annyi.
Lehet, hogy lesz végül gyerekem, és a nagybátyám is meggyógyul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése