Nekem harmadszorra (2003, 2012 és most).
Újra és újra meglep, hogy még sokkal jobb ez a fesztivál annál, mint amilyenre emlékszem.
A hivatalos programok is nagyon sokszínűek (bár sajnos a feszített tempó miatt elég kevésre tudtam elmenni, komolyzenére például rajtunk kívül egyre se), de a spontán, ebédlőben asztalon táncolós vagy utcasarkon kitörő bulik hangulata leírhatatlan.
Alvás - nem vittem túlzásba.
Futás - vasárnap kora reggel, mikor még mindenki aludt, de éreztem, hogy nekem már nem fog menni, halkan, mint egy kisegér, felhúztam a futócipőmet, és nekilódultam: laza 8 km, jó hideg volt induláskor, de sütött a nap, kuruttyoltak a békák, és enyém volt a világ.
Koncertek - sok hibával, de egyre felszabadultabb hangulatban. A francia, félig süket, nyugdíjas közönség imádta, első nap még az állva tapsolás is megvolt.
Bulik - nem bírtam úgy, mint A, de volt ereszdelahajam.
Örültem, hogy L is át tudott jönni másfél napra, meg úgy egyáltalán nagyon sokat nevettünk, zenéltünk, ugráltunk, énekeltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése