Amin ugye nem leszek ott, de mindenképpen fogok tudni én is rangsorolni, illetve néha telefonos összeköttetést fogok kérni két turmixolás és párolás között, valószínűleg nem szomjasan.
Ha minden igaz, rövid videófelvétel a hat végső versenyzőről elérhető lesz valahol az Interneten, tehát azokat is újra tudom nézni, de nekem talán az is elég, ha visszaolvasom saját magam.
Egyébként baromira nem könnyű, mert nálam csoportok vannak, akik között nagyon nehezen tudok már rangsorolni.
A múltkorihoz képest annyi a változás, hogy úgy tudom, Kölyökfoxi mégis a finalisták között van, Kedves brácsás bácsi viszont nincs.
Még meg kell álmodnom a sorrendemet.
Az első hármas csoport, az én kis Triumvirátusom:
Köjökfoxi - mert határozott, ügyes, összeszedett, de emellett kedvesnek is tűnt, bár tény, hogy rá emlékszem a legkevésbé. Van érzéke és motivációja a nem profi zenészekhez
Búgócsiga - mert szintén nagyon határozott, nagyon pörgős próbát tartott, ráadásul a kamarazenélős instrukciói kifejezetten tetszettek, talán mindent összevetve ő volt a legjobb, csak személyiségben vannak kérdőjeleim, nehogy elmenjünk lélektelen favágásba. Vannak, akik szerint Géza2- nekem egy próba alapján nem úgy tűnt, de nagyjából ez az egy félelem, ami miatt nem abszolút győztes nálam. Meg talán a muzikalitás, amiben viszont mind Kölyökfoxit, mind Búgócsigát simán veri valaki...
Tom Cica - á, de hát Tom Cica is abszolút győztes. Annyira magával ragadó próba volt, a leginkább zenei varázsló, szinte szavak nincsenek rá. De vajon mennyire tudná szívügyének tekinteni a zenekarunkat? Az biztos, hogy ha az lenne a kérdés, hogy a következő próbát kivel csinálnám a legszívesebben, akkor habozás nélkül őt választanám. De kicsit hosszabb távra?
Fogalmam sincs, hogy az első három jelöltet hogyan tenném sorrendbe. Mindig máshogy.
Azt tudom, hogy a többiek már határozottan leszakadva követik a Triumvirátust
Második kettes csoport - érdekes, hogy őket se tudom egymáshoz képest rangsorolni, pedig két teljesen különböző jelöltről van szó. Az egyikük hihetetlenül karizmatikus, a profi karmester, akinek a kisujjában is zene van, eszméletlen háttértudással, de aki, legalábbis a próbavezénylés alatt, picit elnagyolt volt (nem mondanám, hogy igénytelen, csak...), ráadásul szét is mentünk nem egyszer - Sármőr. A másik meg Tizenegyes, aki egy rendkívül korrekt próbát tartott, intonációs és egyéb javításokkal, akinél összeállt olyan rész, ami még soha senkinél, aki hegedűsként nagyon hasznos tanácsokat tud adni a vonósoknak, de akiből valahogy hiányoltam a kisugárzást, karizmát, az átütő erőt. Mindenesetre emberileg mindkettő nagyon szimpatikus, bár teljesen másképp.
Harmadik pedig nem csoport, hanem leszakadva mindenkitől Maximalista, aki ellen csak azt tudom felhozni, hogy egyszerűen nem volt szimpatikus. Jól indított nagyon a próbán, a végére meg elegem lett belőle.
Amúgy hallottam olyan pletykát, mely szerint oboás Á azt mondta, ha Maximalista nyerne, ő nem fog járni zenekarra - egyébként ezt nem tudom róla elképzelni (de majd lehet, hogy megkérdezem), mindenesetre picit igazol, hogy már tényleg több embertől hallottam, hogy valami miatt nekik se jött be ez a jelölt.
Én mindenképpen adnék neki esélyt, mert egy próba nem próba - aztán meglátnám.
Még trombitás P-vel szeretnék (az idősebbik) beszélni, mert állítólag ő meg rokonlelkem abban, hogy nagyon tetszett neki Egyeske, az én titkos és már-már elfelejtett kedvencem, aki olyan sokaknak kifejezetten nem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése