2014. augusztus 7., csütörtök

Elveszett, de megkerült

Egy példa a kisebb, de annál jólesőbb örömökre:

Körülbelül másfél hónapja beleúszott a fülembe egy dallam. Fogalmam sem volt, hogy honnan került elő, csak azt tudtam, hogy nem valamelyik nagy kedvencemből van, mert különben tudnám, hogy mi ez.

Mi ré dóóó dó szó fá fááá mi ríííí
miii szó fá lá, ré dóóó tí..

Nagyjából ennyi volt meg belőle. Sehogy se bírtam rájönni, hogy mi ez. Beethoven Lajosra tippeltem, de az nyilvánvaló volt, hogy nem a "nagy" szimfóniáiban van (legalábbis ami nekem nagy, amiket jobban ismerek, három, öt, hat, hét, kilenc), viszont a "kisebbeket" a nyolcas kivételével nem volt valahogy kedvem végighallgatni (pedig jók azok is).
Apukámnak eldudorásztam, ő elég hamar rá tud jönni, mi micsoda - valószínűleg nem énekelhettem elég szépen, mert azt mondta, hogy a hangszerelés neki nagyon fontos lenne, egyébként szerinte inkább Mendelssohn lehet, vagy valaki ilyesmi, pár hang alapján, de hát jobb lenne, ha egy icipicit azért hosszabb részt tudnék belőle prezentálni.

Néha kicsit félretettem a dolgot, néha megint elkezdett idegesíteni, hogy mi a fene lehet ez.

Gondoltam, letöltök valami dallamfelismerő alkalmazást.
Ma letöltöttem.
Mégsem dudorásztam rá, mert ÉN akartam rájönni.

Közben rogyásig hallgatom mostanában a Schubert szimfóniákat, mert azokra rá vagyok kattanva, de nem azokban van.

És ma meglett. Volt egy halvány gyanúm, hogy mégiscsak Lajos lesz ez, de nem szimfónia.

Megkerestem a youtube-on, és OTT VAN!
A dallam, amit kerestem!

Ezer éve nem hallgattam ezt a nyitányt, de arra emékszem, hogy régen nagyon tetszett nekem.


 

Nincsenek megjegyzések: