Tudom, kínos, hogy félek a kutyáktól.
Főleg amikor futok.
De ez van, nem tudok nem félni. Volt rossz tapasztalatom, volt, hogy megijedt tőlem egy kutya (?!), és megkapott (a foglenyomata ott volt a lábamon), volt, hogy csak azért rohant rám, mert játszani akart.
Mai Dél-Buda körön egy csomószor kellett megállnom, és amikor szóltam, hogy legyenek szívesek megfogni a kutyát, mert sajnos rossz tapasztalatok miatt félek tőlük, többnyire hülyének néznek, és leráznak, hogy de ez nem bánt.
Leszarom.
Akkor sem akarom megkockáztatni, hogy rám rohanjon.
Ráadásul én úgy tudom, hogy járdákon nem lehet póráz nélkül sétáltatni a kutyákat.
Amúgy sajnálom a kutyákat, ez méltatlan, és nem is rájuk vagyok kiakadva, hanem a gazdákra, mert mit csináljak, én meg futni szeretnék, nyugodtan.
Apropó, futás: bár beruháztam motiváló céllal egy téli futónadrágra, és még csak tél se igazán volt idén, de mégis teljesen leálltam, és kijöttem a gyakorlatból. Már újrakezdtem két-három hete, ma is futottam két Dél-Buda kört, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy milyen jól megy, és milyen jól esik. Egyelőre még inkább csak futás UTÁN jó. Közben néha elgondolkozok, hogy szeretek-e egyáltalán futni, de azt hiszem, ez is tök normális.
Kacérkodok viszont az áprilisi félmaratonnal, soha életemben nem futottam ilyen korán (nyár közepe volt eddig talán a legkorábbi), nem is gondolom, hogy a heti egy futással annyira fel tudnék rá készülni (többre meg egyszerűen nincs időm), de egy kényelmesen kocogós futás (az se baj, ha nem férnék bele a két órába) egy jó kis futószezont alapozhatna meg így 2014-re.
Meg tavaly egy félmaraton se volt végül, Provence miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése