Mindig büszke voltam a családomra, hogy nálunk sose téma, hogy nagy közös ebédeken engem cikizzenek, hogy miért vagyok egyedül.
A család egyik felénél ez a mai napig így van. Bár rengeteget beszélünk mindenféléről, ezt a témát kerüljük, ha valaki mégis felveti, inkább támogató együttérzést érzek.
A másik részénél viszont egyre gyakoribbak a különböző megjegyzések.
Például.
Az a baj velem, hogy túl válogatós vagyok. Miért nem jó nekem valaki egy-két évvel fiatalabb?
Hm.
KI MONDTA, HOGY NEM JÓ????!!!
Felőlem akár öt-hat évvel is lehet fiatalabb, ha egyébként passzolunk egymáshoz.
Mindenesetre az ő fejükben ez egy gyökeret vert elképzelés, amit úgyse tudok megingatni.
Vagy.
Egyik projekt, a TB-vel való összehozás. Iszonyat erőletett hülyeségekre kellett volna kedves rokonomat elkísérnem, hogy majd ott jól összehozzanak vele.
Ez a téma már több ebéden felmerült, és mindig megkapom, hogy bezzeg TB nem kellett nekem, el se mentem egyik ilyen rendezvényre se.
A párbeszéd MINDIG egyre szürreálisabban folytatódik.
Bátorkodom megjegyezni, hogy TB tudomásom szerint (és egyébként az ő tudomásuk szerint is) párkapcsolatban él.
Válasz: Igen, de azt a lányt TB szülei nem szeretik.
Jajjnekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése