Mégiscsak több, mint 11 év.
Minden héten, néha többször is, belépni azon a portán.
Az út a parkon át, a gesztenyefák a hóban, vagy a tavasz első rügyeivel.
A kutyák, akiket szabadon engednek, és néhány egészen rám rohan, és félek tőlük.
A foci a kis termünkben, a kondiedzések a másikban.
Ezeknek egyik pillanatról a másikra vége.
Tegnap elvittem az összes holmimat, és nagyon valószínű, hogy soha többet nem megyek oda.
Nem elsősorban az én 11 évem a gáz.
Pista bácsi 95 óta van ott, hűségesen.
Ezt érdemli, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egyik napról a másikra kidobják?
Undorító.
Szerdán még volt egy ülés, nagyon ígérték, hogy ott ajánlanak nekünk valamit. Ajánlottak is.
A nagytermet használhatjuk.
Délelőtt.
Én azt hittem előtte, hogy tényleg lesz valami ajánlat, ami nem lesz túl jó, de még mindig jobb, mint más opciók, és maradni fogunk. Hihetetlen, hogy gyakorlatilag tényleg kidobtak minket a fenébe.
Nagy szerencsénk van, hogy az OSC-ben egyelőre úgy fest, hogy befogadnak.
Jövő héten már odamegyünk, megnézzük.
Ott nem lehet majd focizni, nincs konditerem, nem lehet körülötte a parkban futni - de lesz ott sok más vívó (mi már úgyis nagyon elfogytunk), talán többet lehet párbajtőrözni, közlekedésileg szinte mindenkinek jobb, és ha nagyon olyanunk van, utána beülünk egy filmre.
Tegnap elmentünk még egy utolsót sörözni a Fasorba, oda se valószínű, hogy megyünk többet, mert miért is mennénk.
Egyszer minden véget ér.
De sokszor helyette valami új kezdődik.
Adieu, BSE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése