Stressz

Ilyenkor azt gondolom, nem vagyok erre a világra való.
Nem megy a lepergetés, a leszarás, a provence-i vállrándítás.

Nagyon nem esett jó, ahogy az a vidéki orvos ordítozott és fenyegetőzött velem.
Egy picit hibás vagyok, ez ok (mondjuk amennyit mostanában dolgozom, csoda, hogy nem hibázok többet...). Két cím volt megadva, az egyik, ahol magát a vizsgálatot folytatni fogják, és ahova ez a doki is rendszeresen átjár bizonyos vizsgálatokat végezni. A másik az a címe, ahol hivatalosan dolgozik.
A vizsgálattal kapcsolatos dolgokat oda küldtem, ahol a vizsgálat lesz, az ő nevére címezve.
Tajtékozva hívott, hogy a kollégái felbontották az ő nevére szóló levelet, és hogy neki ez milyen kellemetlen (ja igen, mert nem szólt róla senkinek, idáig sunnyoghatott, pedig ha valaki elvállal egy vizsgálatot, az nem csak magánügy...), és hogy visszamondja az egészet.

Remek, jövő hét elejéig be kell adnunk a vizsgálatot, ha valahogy nem tudja a monitorom megbékíteni, akkor...szóval akkor nagy balhék lesznek.

Gyűlölöm az ilyeneket, mert valóban elküldhettem volna a másik címére, vagy rákérdezhettem volna telefonon, hogy hova küldjem, de igazából ez eltörpül azok mellett, hogy ott milyen fúrás-faragás-titkolózás-sunnyogás van, és én sajnos ebbe nyúltam bele.

Ettől nem hal meg senki, ez egyszerűen nem lehet olyan fontos, hogy stresszeljek rajta, de mégis egy éjszakám már ráment, és meg se nyugszom, amíg valahogy meg nem oldódik ez az egész. Ha megoldódik.

Az orvos keresztnevét fölösleges megemlítenem.