2012. december 18., kedd

Ezmegaz

Ilyenkor azt gondolom, hogy mégse reménytelen ez az emberiség (pedig de, meg most már úgyis csak péntekig kell kihúzni).

Reggel hajnalok hajnalán felzötyögtem Dél-Budáról a Kútvölgyibe, hogy megcsapolják drága vérem. Utána vártam a villamosra, de mire végre kegyeskedett jönni, teljesen zsúfolt volt, lógtak ki az ajtókból az emberek. Mentem ajtóról ajtóra, egyre kevesebb reménnyel, hogy én ide majd felférek, mikor az egyik ajtóból leszállt egy kopott, bőr cowboy kalapos férfi, hogy "Ide szálljon fel", majd miután az ő helyére felszálltam, szerencsére neki is sikerült visszakapaszkodnia valahogy.
Ritka az ilyen, de nagyon jól esett.

Később, ugyanezen a tömött villamoson észrevettem egy magas, jóképű, nagyon szép szemű úriembert. Nagy kár, hogy kis idő múlva a tömegben észrevettem a barátnőjét is.
A következőt mondta neki:
- Ez a Zoli teljesen hülye! Cikázik biciklivel a buszok és autók között, mikor másfél éves gyereke van.
Csaj: nem mondasz neki semmit?
Pasi: dehogynem, azt, hogy bazze, te teljesen hülye vagy, Zoli!
Erős volt a késztetésem, hogy hozzászóljak: hagyja, szegény csak Zoltán.

Erre rímel még B zseniálisan találó mondata:
A rézfúvósok a zenekarok Zoltánjai.

Kiegészítés, N-nel történt tegnapi beszélgetés alapján:
A 100-as futók az atlétika Zoltánjai.


1 megjegyzés:

guildenstern írta...

nagyon röhögök.
kéne írnunk egy zoltán-kézikönyvet. de komolyan.