Nem állítom, hogy sose ismerkedtem volna szórakozóhelyen, de szórakozóhelyen történt ismerkedést nálam még egyszer se követett randi, vagy bármilyen folytatás.
Az alábbi történetek fordultak elő, akár többször is:
- Nem keresett később a pasi, és ezt picit sajnáltam
- Nem keresett később a pasi, és ennek nagyon örültem
- Keresett a pasi, de lekoptattam gyorsan
- Stephannak hívták, Montpellier-ben élt, de legalább küldött három üveg nagyon finom bort (ez, talán mondanom se kell, csak egyszer fordult elő)
Tegnap mégis egy szórakozóhelyen történt ismerkedés "áldozatával" randiztam.
Viszont nem fogok róla írni.
Ugyanis már megint meggondolatlanul cseverésztem, és amikor szóba került, hogy társkeresőkön ismerkedtem mostanában, simán hozzákotyogtam, hogy a borzalmas randikat egy fokkal jobban el tudtam azóta viselni, amióta blogot írok róluk. Fel se merült bennem, hogy ezt épp Neki nem kellene elmesélnem. Csak akkor esett le, mikor visszakérdezett: De ugye erről nem fogsz írni??!
Mire én rávágtam, hogy de hiszen ez nem társkeresős randi!
Ő meg, úgy látszik, ettől picit megnyugodott.
Tartom a szavam, és nem írok róla. Ha véletlenül lenne folytatás, az előbb-utóbb úgyis kiderülne, ha meg nem lesz, akkor meg az, hogy egy randitörténettel több, vagy kevesebb olvasható a blogomon, igazából nem oszt, nem szoroz.
A mairól viszont szerintem fogok írni: dadogós magas pasival randizom, akivel egyszer már találkoztam, valamikor még a maraton előtt, és azóta mostanra sikerült összehoznunk a másodikat. Csak azért találkozom vele, mert azt írják az okos emberek, hogy hacsak nem volt rémesen pocsék az első randi, érdemes még egy esélyt adni. Kapott második esélyt Kvázi K, kapott második és harmadik esélyt Szerda1 is. Úgyhogy most magas-dadogós is megkapja (amúgy nem nézett ki rosszul, és nem volt gáz, csak valahogy nem éreztem mégse a lehetőséget benne). Lehet, hogy számolni fogom, hányszor mondja azt, hogy "ugye".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése