A Forgatókönyvíró újra akcióban

Tegnap beiktattam egy randit, ma úgyse kellett korán kelni.
A srác fiatal (kb.26 éves), a képeken helyeske, és szeret futni. Mivel mostanában eléggé sok nálam jóval fiatalabbal vagyok körülvéve (volt is egy bizsergésem, de hiába, és már múlik, legalábbis dolgozom ellene),  ez a 26 év nem is annyira kevés.

Feldobta, hogy menjünk a Bocskai Sörözőbe, ő ugyan még nem járt ott, de jókat hallott róla.
Én jártam ott.
Nem ma, az is igaz.
A húgomékkal, meg főleg a cserkészes társasággal. Annyira nem emlékszem, hogy különlegesen jó hely lett volna, de gáz se, szóval leokéztam a helyszínt.

Beléptünk, letelepedtünk egy asztalhoz, akkor észrevettem, hogy egy közeli asztalról eléggé néznek.
A teljesség igénye nélkül elmondom, kik voltak ott:

- Lélexakadásos Sz (odajött hozzám, bemutatkozott a fiúnak, és mondta, hogy nem hiszem el, de épp fél perce beszéltek rólam és a maratonról)
- A, akibe a lélexakadásos időkben halálosan szerelmes voltam
- Menofmájdrímsz, akibe életem során többször is szerelmes voltam
- PL, tesóm volt osztálytársa, akivel a lélexakadásos és a kórusos időkben is nagyon jóban voltam
- húgom első pasija
stb.

Vagyis a Szarvasok. Nem tudom, milyen gyakran találkoznak, de valahol irigylésre méltó, hogy ennyire megmaradt a barátságuk, és meg is fog, évtizedeken át.

Bármikor nagyon szívesen találkozom velük, akár külön, akár egyben, mert egytől egyig nagyon jó fej, értelmes fiúk.

Bármikor, csak nem akkor, amikor vakrandira megyek egy idegennel.

Nem tudom, ők mennyit vágtak le a szituációból, hogy kívülről mennyire szánalmas az, hogy míg ők már - Sz-t leszámítva - mind házas emberek, apukák, én meg kétségbeesetten keresgélek.
Ahányszor átvonultak (amikor cigizni vagy WC-re mentek) az asztalunk mellett, mindig rámvigyorogtak.
Nekem picit kínos volt.
Az a szerencse, hogy a srác nem volt vállalhatatlan (hú, a randis élményeimből tudnék választani egy-kettőt, akivel még sokkal-sokkal kínosabb lett volna egy hasonló szituáció).

Amúgy a társkeresős fiúval nem volt sok baj, tényleg elég fiatal, nekem se nem hideg, se nem meleg.
A futásról legalább jól el lehetett beszélgetni vele.

Az élet nevű forgatókönyvírónak megköszönöm megint a munkáját, én ilyet esküszöm, nem tudtam volna kitalálni. Egyúttal arra is kérném, hogy köszönöm szépen a vicces, kevésbé vicces, kínos történéseket, de esetleg most már írhatna nekem egy talán kicsit sablonosabb sztorit, tudja, amolyan "találkozom egy helyes, kedves, értelmes, humoros sráccal, akivel szépen megtetszünk egymásnak, majd dalolva belelovagolunk a naplementébe" történetet. Vagy valami hasonlót.