Kezd nagyon betelni....

Ha még egyszer megkapom szinte szóról-szóra az alábbi levelet, akkor...nem, eret nem vágok, de lehet, hogy tömeggyilkolok.

"Kedves ...! Nagyon szimpatikusnak találtalak a bemutatkozásod alapján. Amennyiben kölcsönös a szimpátia, kérlek, írj ide és ide".

Szó szerint!
szinte.
Annyira unalmas.

Volt egy fiú, akivel nem volt unalmas. Én szúrtam ki, kedvencnek jelöltem, ő visszajelölt (mily romantikus), majd nem történt semmi. Két nap után írtam neki. Válaszolt. Megnevettetett.
Ez amúgy a társkeresőn olyannyira ritka, hogy szerintem nem is volt még ilyen. Talán MU-s Cs volt picit eredetibb.
Úgyhogy nagyon örültem neki, egész odáig, amíg ki nem derült, hogy hazudott, mert nem is budapesti, hanem elég messze él, ráadásul gyűlöli fővárosunkat, szóval maradna is.
Ettől még folytattuk a levelezést, mert jó volt.
Majd jött egy olyan üzenet, talán múlt hét pénteken, hogy mivel csütörtökön külföldre kell utaznia, ezért akár már szerdán feljönne, max majd a reptéren tölti az éjszakát, és így szerdán találkozhatnánk. Kérdeztem tőle, hogy ezt tényleg jól meggondolta-e, plusz nekem futás is van, de majd megpróbálom átszervezni. Ahogy írtam egy előző posztban, hétfő hajnalban, még jócskán pihenésre szoruló lábakkal, lefutottam a keddi adagot. Meg is írtam neki a futás után, hogy szerdán már akár munka után is ráérek, mert ügyesen átszerveztem az edzéseket.
Mire ő, tegnap (hétfő) este, hogy mivel hétvégén hallgattam, ezért ő ezt nemnek vette (pénteken egyértelműen lefixáltuk a szerdát, csak az volt kérdéses, én mikortól érek rá...- a szerk.), és a családja beszervezte valamire, így a szerda sajnos ugrik.
Megjegyezném, hogy az egy dolog, hogy én hallgattam hétvégén, de hol van az megírva, hogy mindig nekem kell őt keresnem? Esetleg érdeklődhetett volna a szombati futásomról, tudta, mennyire tartok tőle, nekem meg jól esett volna, ha kérdezi.
Azt is írta, hogy reméli, hogy a maratonom után majd össze tudunk valamikor futni. Válaszoltam, hogy részemről semmi akadálya, ugyan akkor már lesznek vívóedzések, de azok sokkal könnyebben mobilizálhatók.

Ma reggelre a válasz: "Úgy érzem, a programjaid mellett csak másodhegedűs lehetek. Sok sikert. Üdv."

Válaszoltam neki, de itt is megírom, hogy alapvetően mi a bajom ezzel az egésszel. Szépen pontokba szedem, úgy látszik, ez mostanában mániám, valószínűleg egyfajta munkahelyi ártalom (most is ott gépelek, az a baj, hogy kb. tíz dolgot kellene egyszerre csinálnom, összecsaptak a hullámok kicsit felettem, úgy érzem, muszáj picit szünetet tartanom).

1) egyszer már szóba került, és leírtam neki: nem mindegy, mi az ok, és mi az okozat. Persze, aláírom, hogy sok programom van, de azért van sok programom, mert nem bírnám, ha arról szólna az életem, hogy munka után hazamegyek az üres lakásba, és mondjuk tévébámulás közben ürítem ki a fejem. Ha lenne valakim, egész biztos nem csinálnék ennyi mindent. Valami sport akkor is kellene, akár olyan, amit együtt is csinálhatunk, a zene is fontos, de nem ragaszkodnék a heti két próbás BME Zenekarhoz, lehetne kamarázgatni is haverokkal, vagy annyi más dolog van, ha fontosabb az idő. Ez a rengeteg programom valahol pótcselekvés, igaz, annak nagyon jók. Úgy látszik, ezt nem tudtam megértetni vele.
2) ha már valami problémát jelenthet, az nem az én sok programom, hanem inkább a távolság, amivel kapcsolatban bájdövéj szerintem nem igazán korrekt, hogy a profilján Budapestet tüntette fel, engem ez félrevezetett, még ha később el is mondta, hogy nem ott lakik. Ilyen távolságnál már az első találkát is nehéz összehozni (bár én ezt a mostanit is megoldottam volna), nemhogy a többieket. Főleg úgy, hogy ő nem akar a fővárosban élni, én meg egyelőre nem tudom elképzelni, hogy ne itt éljek, de ez nincs kőbe vésve.

3) Egyáltalán nem biztos, hogy élőben bejöttünk volna egymásnak.

Most így potyára terheltem hétfő reggel a fáradt térdemet, viszont cserébe szerdán kiürült az estém, meg tudom látogatni Pista bácsit. Egyetlen valamirevaló férfi az életemben, komolyan.