Ugyanaz...

Ma sikerült rábukkannom ezen a társkeresőn ex-vegetáriánus, rendmániás S-re is. Előfizetőként azt is láttam, hogy ő már megtalált engem, és megnézte a profilomat, de szerencsére, hülye Cs-től (új eposzi jelző!) eltérően nem érezte úgy, hogy meg kellene szólítania. Nem is lenne miért, szóval respect neki.

Viszont hiába ez a legnagyobb társkereső, gyakorlatilag két hét után úgy érzem, hogy kimerítettem a kínálatot, aminek egy jó részét egyébként már a nlc-ről ismertem...
Már most alig kapok leveleket (jó, ma kaptam kettőt, olyan is volt, talán-talán nem egy ilyen borzalmas randi után írtam volna nekik, hátha kiderül, hogy sok év, sok kiló, néhány gyerek és egyáltalán nem meggyőző profilkép oda, mégis hihetetlen stílusuk van - ma semmi kedvem nem volt ehhez, megírtam szépen, kedvesen, hogy nem egymást keressük), nekem alig tetszik egy-két profil, akik igen, és kedvencnek jelölöm (levelet írni egyszerűen nem bírok, tudom, ez hiba, de nem megy...jelezni jelzek, ahogy tudok, de legyen a férfi FÉRFI), azok tele vannak az őket bombázó levelekkel, és mint kakasok a szemétdombon, válogatnak szépen. Én nem fogok beszállni az öntelt bájgúnárokért folyó harcba.

Szóval így összegezve: mégis mi értelme az egésznek?

Ma cseteltem régi vívótársammal, aki a családjával Ausztráliában él. Próbált győzködni, hogy menjek külföldre, mert szerinte kis hazánkban nem találok normális férfit.
Lehet, hogy igaza van, de én képtelen vagyok itthagyni a családomat.
Ez van.

Szeretnék hinni benne, hogy csak akad még Magyarországon egy férfi, aki nem ronda, nem buta, akinek van némi humora, akivel jól el tudunk beszélgetni, komolyan is, meg hülyéskedve is.
Szeretnék hinni, csak néha nagyon nem megy.