Terv szerint két sziget-kört és még fél km-t szerettem volna futni, egész jó kis tempóban ment, amikor a második kör negyedik kilométere után balra nézve a mezőn felfedeztem három régi capoeirás társamat. Nem bírtam ellenállni nekik, leállítottam a stopperemet, lerúgtam a cipőmet, és beálltam közéjük úgy negyed óra- húsz percre. Nagyjából egy éve nem capoeiráztam (szeptemberben hagytam abba), szóval rendesen megkoptak az emlékeim, de egy-két figura még szerencsére ment. Épp az edzés végét csíptem el, utána visszahúztam a cipőmet, és befejeztem a második szigetkörömet, de a plusz fél kilométerre sajnos nem maradt időm, mert jött a közös képviselő valami aláírásért, és haza kellett érnem.
De azt hiszem, 15-20 perc capoeira simán felér fél kilométer futással, sőt.
El is határoztam, hogy egy-egy rövidebb futást lehet, hogy kiváltok egy kis capoeira keresztedzéssel.
Különben se felejtem el, hogy a 2010-es félmaratoni egyéni csúcsomat nagy részben az azt megelőző egy hónapos capoeira edzéseknek köszönhettem, azok erősítettek rajtam annyit, hogy egyszerűen a kényelmes utazó sebességem gyorsabb lett, amúgy is javult az általános kondim, meg a sok közös nyújtás se tett rosszat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése