Tegnap mondtam a Lánchídban, hogy igazából egy viszlátot azért idebökhetett volna S.
Na most megkaptam, az előbb írta meg az elköszönő levelét.
Attól függetlenül, hogy úgy éreztem, nagyon érik, hogy a következő találkánkon megmondom neki, hogy hagyjuk abba, a csak laza kapcsolat egyszerűen nem való nekem, de mást meg sajnos nem tudok elképzelni vele (igazából a két utolsó találkozáson néha már nyitottam a szám, hogy szóljak neki, de valahogy még ki akartam használni egy picit a helyzetet...), most így, hogy ő mondta el, ez azért nem esik jól.
Még én féltettem őt, hogy nehogy túlgondolja a dolgot, hát ezek szerint persze jó alaptalan volt a félelmem.
Nem bánok vele kapcsolatban semmit, örülök, hogy megismerhettem egy ennyire teljesen más világ férfit, abban is biztos vagyok, hogy nem tudtam volna vele egy normális kapcsolatot elképzelni - de valahol picit hiányozni fog.
De talán még inkább a nagy nihil nyomaszt és ijeszt, ami van, volt már mióta...és talán még lesz is, ki tudja, meddig.
Amúgy meg nagyon örülök, hogy volt benne annyi, hogy írt, ezzel most szép kerek vele kapcsolatban minden.
5 megjegyzés:
és baszki, ez mindig így van... nekem nem kell, de ha ő mondja, hogy én neki nem, azon halálosan megsértődünk, mert akkor tuti van velünk valami baj...
érdekes állatfajok vagyunk :)
fel a fejjel, értem én, hogy a magánynál jobb a kis szarakodás is, de lehet, hogy ő egyszercsak inkább rombolt volna, mint épít...
Pont így látom én is...az van, hogy szerintem ebből mindketten kihoztuk a maximumot. Innen már több lett volna benne a rossz, mint a jó. Ezt világosan látom. Ettől még ma szar.
ez szerintem alap.
amúgy ma telihold van, simáén ezekre a faszokra is így hathat, hogy igy nekidurálják magukat a nagy semmiből egy ilyen levélre. bekaphassák mindenensetre - én csak annak örülök, hogy nem lett egy ilyen fasz adott esetben komolyabban, illetve csak sajnálni tudom őket. ugye.
:)
Ja, még egy (vagy kettő): azért akárhogy is, meg poén volt Ikeázni, de valahol bosszant, hogy én cipekedek, és más avatja fel azt a nyamvadék ágyat. Bár érdekes, hogy amikor néztük, megszólalt S, hogy kicsit éles a vége, reméli, nem fogom megütni magam, mikor rádob. És én majdnem visszakérdeztem, hogy Én? Hát honnan veszed, hogy ki fogom én azt veled próbálni?
A másik meg tényleg a hiúság, az amúgy se fullra pörgött (enyhén szólva) önbizalmamnak nyilván jobbat tett volna, ha én rúgom ki, vagy ha azzal rúg ő ki, hogy sajnos kezd belém esni, de nincs jövője, vagy bármi más, mint így....na, reggel fogkeféje kidobva, téma lezárva, az ügy maximálisan kihasználva, a mérleg mindent összevetve vele kapcsolatban pozitív, úgyhogy walk on
Megjegyzés küldése