Az életben semmi sem történik véletlenül, és még ha néha átmenetileg úgy is érezzük, hogy a sors kibabrál velünk, ha várunk egy kicsit, utólag mindig kiderül, hogy mi miért történt.
Mint múltkor, mikor elindultam a zenélős vécére egy klasszikus dagasztás határozott céljával. Nagyjából mindenki ezerrel dolgozott, így nyugalomra számítottam. Nekem ez elengedhetetlen. Nem emlékszem, milyen zene szólt a hangszóróból, csak arra, hogy nekikészültem az akciónak, mikor a közvetlenül mellettem levő WC-be valaki betelepedett. Négy WC van itt, én a jobb szélsőben ültem, miért nem tudott mondjuk a bal szélsőbe menni? Bár azt hiszem, hiába ült volna oda, még az is zavart volna.
Dúlva-fúlva, hogy ez most nem sikerült, mentem vissza dolgozni.
Miért, de mégis miért olyankor jön valaki az egyébként nyugodt, békés WC-be, amikor nekem fontos elintéznivalóim vannak? Miért nem lehet engem olyankor békén hagyni?!
Kis idő múlva túltettem magam ezen a hatalmas csalódáson, összeszedtem magam, és úgy gondoltam, itt az idő újra próbát tenni.
A WC-ben tökéletes csend, magány és nyugalom honolt, és mikor betelepedtem a kedvenc jobb szélsőmbe, a hangszóróból meghallottam az Angel of Harlem-et, fülig szaladt a szám, és akkor megértettem, hogy okkal történhetett, hogy első kísérletemkor megzavartak, mert így lett igazán klasszikus a klasszikus.
1 megjegyzés:
mélyen meghatódtam. kvázi (KVÁÁÁZI!) könnyekig.:)))
Megjegyzés küldése