Tegnap zenekar után felhívtam S-t, mondta, hogy épp egy haverjával sörözik a Gödörben, nincs-e kedvem csatlakozni. Volt kedvem, úgyhogy hegedűstül átvonultam.
Az van, hogy nem tudom. Azt hiszem, engem most hagyni kellene főni a levemben, és hanyagolni kicsit, vagy nem tudom. Igazából nem egy olyan pasi, akire összecsapom a kezeim, hogy hű, de jó! Mondhatnám akár azt is, hogy teljesen átlagos. Meg idióta is. De azért valami kémia meg van.
Meglátjuk, ma mindenesetre MEGINT találkozunk, és megyünk ki a szabadba.
A többiekről nincs hír, illetve én nem írok nekik, az egyik lekoptatott, hogy megismerkedett IRL egy csajjal, úgyhogy good bye, a fiatal pasinak én lógok, de még végig akarom hallgatni a zenéket, amiket küldött (elég jó ízlése van, bár némelyik nekem már túl elborult), a többiek azt hiszem, per pillanat teljesen felejtősek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése