Átlagos vakrandi és bonyodalmak

Na ezt a vakrandit nagyon, de nagyon ki kellett volna hagyni. Az volt igazából bennem, hogy jó, egye fene, nagy bajom úgyse lehet, ha már 1-es számú ennyire találkozni akar a lekoptatás ellenére.
A másik, hogy legalább anyagot gyűjtök a blogomhoz.
A harmadik...erről nehéz írni, ennyi idő után, és nem is tudom elmagyarázni pontosan, de azt hiszem, kezdem kicsit kedvelni S-t, és ennek megfelelően szokásosan túlkomplikálom a dolgokat, és arra gondoltam, hogy nem árt legalább egy alternatívát látni még a hétvége előtt, mert hátha jól sikerül mégis, és ha a hétvégi csalódás lesz, akkor - nem, ezt le se tudom írni, a saját gondolatmenetemet képtelen vagyok követni...

Találkoztam a fiúval edzés után, nem gáz, azt mondanám róla, hogy teljesen átlagos a kinézete. Elég magas, kék szem, szőkésbarna haj.
De sótlan.
Nagyon-nagyon sótlan.
Elkezdett beszélni a papír bizniszéről, amiben dolgozik, de valami szörnyen unalmas volt. Még víváson átsuhant a fejemen, hogy lehet, hogy érdemes lenne lehalkítanom randi közben a telefonom, mert mi van, ha S véletlenül keresne, de arra gondoltam, ugyan már ma miért keresne, ha tegnap hívott...meg el is feledkeztem erről az egész lenémítós tervemről.
Na épp akkor csörrent meg a telefonom, amikor jött a pincér, hogy rendeljünk.
Persze az égvilágon semmilyen elszámolással nem tartozom felé, attól, hogy egyszer találkoztunk (de azért meg kell, hogy mondjam, azt az apró, icurkapicurka kis tényezőt elég rendesen elfelejtettem leírni a randibeszámolónál, hogy amikor várta velem a Deákon a villamosomat, és valamit nagy elánnal magyaráztam, talán a családomról, belém fojtotta a szót, és megcsókolt), de most mégis, mit mondjak a telefonban, hogy épp egy béna vakrandin vagyok? Ezt meg a vakrandis srác előtt se mondhattam, ugye.
Mondtam, hogy épp megyek haza vívásról, kicsit beszéltem vele (ami jó nagy udvariatlanság volt szegény 1-es számúval szemben), de kínos volt, és közben a pincért jött, hogy mit kérek, én csak mutattam az étlapon, mert épp hazafele a villamosra várva az ember ritkán mondja hangosan, hogy egy forró csokit tejszínhabbal, legyen szíves...aztán mondtam S-nek, hogy majd később visszahívhatom-e, mondta, hogy á, nem kell, csak kicsit beszélgetni volt kedve.
Olyan bénán jött ki az egész, komolyan, pedig én nem titkolnám amúgy előtte, hogy találkám volt, mert miért is titkolnám, meg amúgy sincs köztünk semmi, csak így, telefonban, és hogy ott ült mellettem ez a pasas. Hülyén jött ki nagyon, na.
Innentől kezdve aztán egyáltalán nem tudtam szegény pasasra figyelni, nem mintha addig annyira lekötött volna, valamit azt hiszem, arról beszélt, hogy milyen sebességre és milyen dőlésszögre szokta a futógépét beállítani, meg a papírokról is mesélt, pl. hogy amit a teájához kihoztak sütit, az milyen fajta papírban van, meg hogy a csokikat már nem szokták sajnos papírba csomagolni, és válság, és egyre több munka, és blablablablablablabla.
Aztán egész váratlanul a végén baráti fordulatot vett az egész nyögvenyelés: mondta, hogy látja ám, és ebben semmi nincs, hogy nem jön be nekem, de neki ezzel nincs semmi baja, én helyes lány vagyok, de nem kimondottan a zsánere. Viszont ha már szóba került, hogy mennyi egyedülálló lányt ismerek, és megtenném, hogy esetleg egy.-kettőnek mesélek róla...cserébe ő is mesélne rólam a haverjainak. Mondtam neki, hogy ezzel egyelőre nem élnék, így is egyre nagyobb teljesítmény nyomon követni azt az öt-hat embert, akikkel levelezgetek, viszont természetesen elküldöm a képeit néhány egyedülálló barátnőmnek, meg próbálom nekik ajánlani. Végülis kedves fiú. És lehet, hogy csak nekem sótlan. Nagyon örült, hogy ezt megígértem neki, és az összehozósdi reményében szívesen barátkozik velem továbbra is.

Ami még fura volt, de ez mindig kényes téma: a fizetés. Nem szeretem meghívatni magam, mindig felajánlom (és nem csak álcából), hogy fizetem a részem, általában a pasasok nem szokták ezt elfogadni, én meg élek a meghívásukkal, mert miért ne, nem ötfogásos ötcsillagos vacsorákról, hanem többnyire egy italról van szó. A tegnapi srác teát ivott, én forró csokit, és simán eltette a pénzem, minden kérdés nélkül. Jogos, meg semmi nincs ezzel, én kérdeztem, csak valahol mégiscsak furcsa.

Megyek aludni, a mára virradó éjjel pocsékul aludtam, vagy inkább nem aludtam, eléggé ki vagyok merülve.

UI.: Valahogy beugrott az a rész a Szex és New York-ból, amikor Charlotte kitalálja, hogy miért csak egy pasassal randizzon, miért ne egymás után kettővel, igazán időtakarékos megoldás, majd eldönti, hogy melyikkel jobb - és persze azonnal lebukik