Ma tényleg minden összejött, kivéve egy borzalmas hír, de azt most hagyjuk, fel se fogtam.
Mivel durván kezdtem túlpörgetni magam, meg a római kalandokat se pihentem ki, sőt, ezért magamra parancsoltam, és a szombat délelőttöt a Dolce far niente-vel töltöttem. Ágyba vittem magamnak a reggelit kávéval, ami roppant egyszerű volt, lévén, hogy hétfő óta a saját nappalimban vendégeskedek. Minthogy a hálóm lényegesen hidegebb, mint a nappalim, a gatyám viszont rámenne, ha a hálómhoz igazítanám az egész lakás fűtését, ezért úgy döntöttem, hogy kiköltözöm. 2007 január óta élek itt, de csak a vendégek aludtak a kanapén, én még sose ezelőtt. Jó lett volna, ha nem romlik el a redőnyöm két hete, és le lehetne húzni, de kicsire nem adunk.
Szóval reggeli az ágyban, utána folyton kipattantam volna, hogy ezt csináljam, azt csináljam, de sikerült ellenállni ezeknek a késztetéseknek, megnéztem egy francia filmet, netezgettem, és úgy nagyjából el is ment a délelőtt.
Ebédre átmentem a sziszrűholdvilágba, a gyerekek nagyon örültek a kis apróságoknak (képeslapok, I love Roma radírok és Baci csoki), meg nekem is.
Ebéd után Nórival mentünk szánkózni, nagyon élveztük, ő is, én is, annyira, de annyira kedves és bájos az a kislány, úgy érzem, többet kapok tőle, mint amennyit én adok neki. Még sportnak se volt rossz ez a délután, a sok felmászkálással és szánkóhúzogatással, nem lepődök meg, ha holnap izomlázam lesz.
Este moziba mentem Anna húgom egyik barátnőjével, aki két hete szakított a pasijával, és én voltam, úgy látszik, a mára elérhető szingli lány, meg amúgy is közel lakunk egymáshoz. Teljesen helyes kis film volt ez a Szerelem művészete, szombat estére éppen megfelelt, és így legalább ma jó sok francia szöveget hallottam.
Tényleg, kb. egy éve volt Stephan...küldhetne még borokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése