Búcsú

Majdnem kilenc év.
Több, mint az egész általános iskola.
Több, mint kétszer a gimnáziumi évek.
Jóval több, mint az egyetem.
Az óvoda három évéről nem is beszélve.

Persze ez a kilenc év nem tűnik olyan borzasztóan soknak. Az idő relatív, össze se lehet hasonlítani, mennyit fejlődtem, mennyit alakultam és változtam a tanuló évek alatt, és mennyit most. De változtam és alakultam, még ha lassabban is.

Még nem fogtam fel teljesen, hogy vége, hogy a mindennapi rutinjaim eltűnnek, hogy már nem ugyanazon a kapun megyek be minden reggel, nem ugyanazt a kódot ütöm be a telefonomba, nem ugyanabba a székbe ülök, nem ugyanazt a gombot kapcsolom be, nem ugyanazokat az arcokat látom magam körül.

Egy dologban vagyok biztos: ennek a majdnem kilenc évek már nagyon-nagyon véget kellett érnie.

Köszönettel is tartozom ennek a majdnem kilenc évnek.

Köszönöm, és adieu!