A döntés

A nagyon nehéz döntések éppen attól nagyon nehéz döntések, hogy egyrészt rengeteg tényezőt kell figyelembe venni, nem könnyű egyértelműen mérhetővé tenni vagy rangsorolni ezeket a tényezőket, és rengeteg része meg teljesen ismeretlen, csak a jövőben derül ki.

De ha a jelenleg ismert dolgokat átgondolva, átrágva (több nap, és másfél éjszaka alatt) döntésre tudok jutni, és ez még ráadásul a szavakban ugyan formát nem öntő, de érzésekben megnyilvánuló belső hanggal is egybecseng, akkor ez egy jó döntés, amit később se bánhatok meg. Mert már csak azok a tényezők tudnák megváltoztatni, amiket viszont jelenleg nem tudhatok.
Tetszett volna nekem egy olyan kép magamról, aki vakmerő, bátor, laza, aki meghökkenést okoz környezetének és saját magának is - lehet, hogy lesz még valamikor ilyen énem is, de jelenleg nem érte volna meg.

Az, hogy jól érzem magam a döntésemmel, nem jelenti azt, hogy hirtelen megszerettem volna a munkámat. Erről szó nincs. De egyrészt tudom, hogy sokkal, de sokkal többet tehetek én is azért, hogy a mostani helyemen kicsit mást csinálhassak.
Másrészt akárhogy is nézem, ez az egész egy hatalmas sikerélmény.
Nagyon szükségem volt rá.

Egészen biztos, hogy változásra, változásokra van szükségem.
De nem biztos, hogy ehhez egy puszta munkahely-változtatás elegendő. Főleg, ha többet veszítek a réven, mint amennyit nyerek a vámon, vagy fordítva.
A változásnak alapvetően belül, bennem kell megtörténnie.

Talán most egy jó irányú változás kezdődik bennem.