Ez hihetetlen!
Tegnap még csak egy kis szúró, viszkető érzés volt, ma reggelre viszont az orrom gyakorlatilag átlényegült, hogy olyan legyen, mint a tortámon trónoló (később kegyetlenül kivégzett) banyámnak. Rendkívül esztétikus, viszont vicces.

Tegnap megint rájöttem, hogy Pista bácsit receptre kellene felírni az összes depressziósnak. Eléggé el voltam kenődve, bosszant, hogy semmi hír állás-ügyben, meg azon kívül is elég sok probléma nyomaszt. Ettől függetlenül azért szép volt edzés előtt a parkban ücsörögni egy padon, és olvasni, meg persze mélyen sajnálni magamat. Elsőnek értem edzésre, Pista bácsi leültetett, és beszélgettünk. Már több, mint nyolc éve ismerem, de talán csak mostanában tudok neki egyre több mindenről beszélni.
Edzésen csak négyen voltunk, ezért nem volt se pingpong, se foci (az kedd-csütörtökön van, csak ezen a héten keddre és csütörtökre is közbejött valami más), úgyhogy végig vívtunk, de különböző feladatokkal (hol az egyik kapott két tus előnyt, hol a másik, hol az egyiknek csak egylámpás találatot szabadott adnia, a másiknak meg csak kétlámpásat, hol fordítva), a végén meg mindenki mindenkivel egy éles asszót.
Háromból hármat nyertem.

Vívás előtt: rossz kedv, szorongás, önsajnálat, álmosság
Utána: jobb kedv, frissesség, fájó jobb kar (nem tudom, hogy sikerült, de a két izomcsoport találkozásánál a csontomhoz egy akkora találatot kaptam, hogy azt hittem, leszakad az egész karom, de végül még csak nem is látszik semmi, ellenben még most is érzem picit, ha emelek...utána kb. két percig szüneteltetnem kellett a vívást), boszorkányos orr