Reggel
Az allergia monnyon le! A nem alvást leszámítva teljesen jól vagyok, nem vagyok nagyon éhes, de azért azt érzem, hogy az erőnlétem nem 100%-os, bár ez részben a kialvatlanság miatt is van. Még nem biztos, hogy kihagyom a mai capoeirát, majd meglátom. Kicsit ciki ott leállni és alibizni, ha elfáradnék, de nem kizárt, ott se kell feltétlenül teljes erőbedobással edzeni. Aztán ha úgy érzem, inkább óvatos leszek, és mégse megyek, alternatív program a sziszrűholdvilág, ahova Anna is beugrik, hogy elköszönjön a szüleimtől, akik most két hétre elutaznak Spanyolországba egy kis korai nyárra.
Lelkileg azt hiszem, leginkább a szorongós félelmeimet és az irigységemet szeretném kipucolni magamból. Jó lenne, ha ez a kúra is segítene egy picit ebben. Pénteken este egy jó kis főpróba lesz, amikor R jön meglátogatni, és hivatalosan ugyan még nem tudom, hogy miért, és ezért nagyon meg kell majd lepődnöm - de mégis tudom. Nem irigykedni szeretnék, meg magamat sajnálni, hanem inkább vele örülni, és erőt és hitet gyűjteni, hogy ha neki sikerült, akkor nekem is sikerülni fog. Dolgozom rajta...
11:34
Mi van, ha ma se lesz holtpont? Akkor majd holnap jön, és lehet, hogy péntekre el se múlik...ó, pedig én azt várom, hogy olyan legyen a vége, hogy "jajj, pedig épp most jöttem bele". De tulajdonképpen így is jó, mert ha holnap-holnaputánra lesz nagyon nehéz, akkor meg segít majd a tudat, hogy már alig van valami hátra (péntek este már fogok enni valami nagyon könnyűt és keveset, mert hülyén nézne ki, hogy megterítek a vendégnek, én meg iszom a barna löttyöm... de csak pár kocka sajtot eszem terv szerint). A gyomrom azért szépen korog időnként, de engem nem zavar...a kolléganőm meg még nem szólt, hogy most már állítsam le. Nemsokára ebédelek. Barna löttyöt, természetesen.
Este
Kicsit nehezebb, mint tegnap volt, de egyáltalán nem vészes...Egész simán kibírtam, hogy a családnak megcsináltam egy csomó melegszendvicset, aztán néztem, ahogy később virslit meg sajtokat esznek. Nem mondom, hogy nem lett volna jó érzés enni, de még jobb érzés volt erősnek lenni. Nem érzem magam amúgy éhesnek nagyon, csak valahogy kicsit gyengébbnek, jobb, hogy kihagytam a capoeirát. Néha nagyon viccesen bugyog a hasam. Szerintem holnap ennél is nehezebb lesz, de azt már kibírom, a pénteket meg estig simán. Több, mint a felén túl vagyok, a vártnál könnyebben, főleg az elején. Most pedig vacsora! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése