Néha tényleg attól félek, hogy előbb-utóbb gyilkosság lesz az alattam levő lakásban.
Ma fél hat körül velőt rázó ordibálás, hatalmas dübörgések, ajtócsapkodások (szerintem a lépcsőházajtónktól kis időre ismét búcsút vehetünk), ordibálás kint (csak Zolikát - nyilván Zoltán - láttam, a másik felet nem)...
Nem csodálom, hogy a múltkor a földrengés helyett is őt gyanúsítottam egyből.